Kallós Archívum 12. Mezőségi magyar népzene. Magyarpalatka

— Leírás —

Zenészek: Kodoba Márton és zenekara
Gyűjtötte: Kallós Zoltán
Technikai rekonstrukció: Németh István

Idézet a kísérőfüzetből:

MAGYARPALATKA

A település legkorábbi írásos említése 1296-ból való (Palathka), 1499-ben már Magyarpalothka néven szerepel. Temploma középkori, ezt támasztja alá kapufelirata is: „1530. Jesus Nazarenus rex Judeorum”. A reformáció során azonban reformátussá lesz a helyi egyház is. A templomhoz tartozó fa harangláb 1650-ből származó harangot őriz. A 240 lelket számláló Magyarpalatkai Református Egyházközség jelenleg a Kolozsvár-Külső egyházmegyéhez tartozik. 1940 és 1944 között Magyarpalatka mellett húzódott az akkori magyar-román határ.
Magyarpalatka régóta a Belső-Mezőség egyik legjelentősebb zenészközpontja. Az itt élő cigányzenész dinasztiák nemcsak saját falujuk, hanem sok környező település (Báré, Kötelend, Mezőgyéres, Mezőkeszü, Vajdakamarás, Visa) zenei igényeit is kielégítették. Ebben a faluban élnek a táncházmozgalom egyik legismertebb, a mai napig is aktív vonószenekarának, a Magyarpalatkai Bandának a tagjai.
A magyarpalatkai hangszeres népzene messze földön híres. Ugyanakkor szűkebb, közép-nyugat-mezőségi értelemben is, hiszen amióta sem Keszüben, sem Vajdakamaráson, sem Visában és más környékbeli falvakban sem működnek helyi zenekarok, a többségükben mesteri tudású és jól összeszokott, hagyományőrző magyarpalatkai zenészek járnak el mindenüvé.
A magyarpalatkai zenekarok háromtagúak voltak, a prímás, brácsás (vagy kontrás) és bőgős felállásban működtek. Az 1960-as évektől kezdődően általánossá vált a ma is alkalmazott felállás, a két prímás, két brácsás és egy nagybőgős alkotta együttes. Sok cigánymuzsikus család élt itt, közülük a legnevesebb a Kodoba család. A magyarpalatkai Kodoba cigányzenész család roma anyanyelvű, ám hivatásánál fogva mindvégig megőrizte a helyi magyar, román és roma kultúrák közötti közvetítő szerepét, hiszen mindegyik etnikum hagyományos tánczenei kultúráját ők közvetítették és szolgáltatták.
Táncházaink zenekarai ha belső-mezőségi táncrendet játszanak, híven követik a magyarpalatkai zenészeket. Játékukat sokan és sokszor gyűjtötték — a széki hangszeres népzene után talán a legtöbbet — a hetvenes évek elején.
Így vált a palatkai hangszeres népzene a széki muzsika mellett talán a legismertebbé és a legnépszerűbbé az egész Mezőségről.

— Felvételek —