Bölcs Úristen, ki a földet igazgatod

Bölcs Úristen, ki a földet igazgatod,
Az ég abroszát föl s alá forgatod.
Hogy mi az akaratom, te azt jól tudhatod,
És hogy miben igyekszem, azt is sajdíthatod.

Kiszállt egy vitéz harcnak mezejére,
Villog a kard a kezébe.
Legény kéne a végére,
Szálljon áldás tőle, itt mindnyájunk fejére.
Húzd rá!

Csapj fel hát jó pajtás, adjál mostan kezet,
Jó katona leszel, látom személyedet.
Ne gondolkozz soká, ne törd a fejedet,
Lérunggal megrakom mindjárt a zsebedet.
Húzd rá!

Van már egy vitézem, indulhatok táncba,
Nem szedem homlokom, mint gatyát ráncba.
Kiállok én ezzel mindenkor a sáncra,
Legyünk vígan pajtás, míg lesznek a láncra!
Húzd rá!

Látom pajtás, hogy derék legény vagy,
Mer van olyan fejed, mint egy jó kerékagy.
Még a vizes hordóba a csap bele nem fagy,
Legyünk vígan pajtás, ha kívánsz köztünk lenni hadnagy.
Húzd rá!

Kilenc puszta falut össze-visszajártam,
De ilyen lőcslábú legényre nem találtam.
Jaj lesz a libáknak, ha elébe akad,
Tudom, kardjától a nyakuk mind leszakad.
Húzd rá!

Magam is még ifjú voltam, ugrottam a lónak hátára,
Friss majom módjára.
De most is megülök én akármilyen paripát,
Valamint a tövén kinyílt tulipánt.
Húzd rá!

Na, most már legények kik itt kezet adtatok,
E házban mindenkinek híven szolgáljatok.
Kiváltképpen nekem szavam fogadjátok,
A hitnek formáját ekképpen mondjátok.

Az erdőben,-a mezőben,-valamennyi makk fa,-ugyanannyi tőgy fa.-
A szarkának, -a farkának, -valamennyi fehér tolla, -ugyanannyi fekete.-
Van egy nagy kerek erdő.-Abba a nagy kerek erdőbe, van egy nagy fa.-
Abba a fába van egy nagy odú.-Abba az odúba, van egy nagy madar.-
Az a madar, olyan madar,-hogy csakugyan az a madar,-ássa ki a szömötök világát, ha szavam nem fogadjátok. Ássa ki a te szömöd világát! Húzd rá!

Vannak már vitézim, mindnyájan lássátok,
Tudom, okosságom nagyon csudáljátok.
De ezek után még táncunkat lássátok,
A nagy kacagásba kihasad a szátok.
Húzd rá!