Nem messze van ide Kismargita

Nem messze van ide Kismargita,
Környös-körül follya azt a Tisza.
Közepében van egy híres csárda,
Abba iszik egy betyár bújába.

Amott jönnek nyolcan a zsandárok,
Mind a nyolcnak rezes a csákója.
Elöl megy a csendőr kapitánya,
Egyenesen be Kismargitára.

Jó napot, jó napot híres Csaplárosné,
Hát az a szép pej paripa kié?
Jó bort iszik, betyár a gazdája,
Most jött ide, nincs egy fél órája.

Küldje ki hát annak a gazdáját,
Nem bántjuk mi, ha megadja magát.
Ki se megyek, meg se adom magam,
Kinek tetszik, vigye el a lovam!

A lovamat nem annyira bánom,
A rajta levő szerszámom sajnálom.
Nyereg alatt a bugyellárisom,
Abba hever százezer forintom.

Száz forintot adtam a lovamért,
A másik százat a rá való szerszámért.
Harmadikat egy szép barna lányért,
A negyediket megcsókolásáért.