Szántok, vetek, boronálok a gyimesi határba

Szántok, vetek, boronálok a gyimesi határba,
Nem aludtam három éjjel, gondoltam a babámra.
Mindhiába gondolkozom, úgysem leszek a párja.
Van még legény a faluba, kinek leszek babája.

Van nékem egy selyemkendőm, simára van vasalva,
Van nékem egy szép szeretőm, ki nem hallgat szavamra.
Az irigyek lebeszélték, ne szeressen engemet,
Dobja el a fényképemet, s csalja meg a szívemet.

Hűtlen babám, ha tudtad, hogy igaz szívből nem szeretsz,
Mért csaltad meg az én árva, bús, szerelmes szívemet?
Mért adtad a csókjaidat ilyen árva kislánynak,
Mért nem adtad helyettem egy hervadó rózsaszálnak?