Kertem alját Tatros vize kimosta

Kertem alját Tatros vize kimosta,
A szívemet nehéz bánat szorítja.
Addig öli a szívemet a bánat,
Míg a párja lehetek a babámnak.

Ezt a kislányt még akkor megszerettem,
Mikor véle legelőször beszéltem.
Megszerettem gyönyörű szép szaváért,
Homlokára göndörödő hajáért.

Bíró uram tegyen törvényt, ha lehet,
Adja vissza a régi szeretőmet!
Száraz ágon azt fütyöli a rigó,
Szerelemről nem parancsol a bíró.

Sem a bíró, sem a jegyző, sem a pap,
Mer a legény azt szeret, akit akar.
Azt szeretek én is, akit akarok,
Még az anyám szavára se hallgatok.