1.

1.
Fehér Panna bő szoknyája, sej – rom,
recece, megakadt egy kapufába, sej-rom, recece.

Nem a kapufa fogta meg, sej-rom, recece,
Garzó Péter markolta meg, sej-rom, recece.

Ereszd Péter a szoknyámat, sej-rom, recece,
ne szomorítsd az anyámat, sej-rom, recece.

Megvan az már szomorítva,sej-rom, recece,
feketegyászba borítva,sej-rom, recece.

2.
Hallottátok-e már hírül?Kaszaj Sanyi legénységül.
Bicskával vágja a májfát, hogy ne hallják dobogását.

Fel-fel veszi a vállára, viszi Róza ablakára.
-Kelj fel Róza, itt a májfa, egész éjjel vigyázz rája!

Az anyja az ajtót nyitja, az apja ja gyertyát gyújtja,
Róza a kendőt keresi, Sanyi a májfára köti.

3.
Zöld az erdő, zöld a mező, zöld annak az ága,
kéret engem egy kántor, hogy menjek hozzája.
Jaj, anyám a kántor, olyan, mint egy sikátor!
Nem,nem,nem, nem,nem megyek hozzája!

Zöld az erdő, zöld a mező, zöld annak az ága,
kéret engem egy kondás, hogy menjek hozzája.
Jaj, anyám a kondás, olyan, mint egy szál kolbász!
Nem,nem,nem, nem,nem megyek hozzája!

Zöld az erdő, zöld a mező, zöld annak az ága,
kéret engem egy diák, hogy menjek hozzája.
Jaj, anyám a diák, olyan, mint a gyöngyvirág!
El, el, el, el, elmegyek hozzája!

4.
A Vargáék kapujukon nincsen zár.
Ez a híres Garzó Pista odajár.
Kapufához kötözi meg a lovát,
míg Julcsával kibeszélgeti magát.