Jó estét, jó estét, Szőllősiné asszonyság!

Jó estét, jó estét, Szőllősiné asszonyság!
Hol van a mi Erzsi babánk, aki minket oly rég vár?

Bent van a szobába', zöld paplanyos ágyába'.
Menjen be, és költse fel, és készítse el a bálba!

Be is ment, fel is költ, el is készült a bálba,
Bagariás cipőjét felhúzta a lábára.

Elindult, elmentek, el is értek a bálba,
Mikor a két szép betyár rátekint a cigányra.

Húzzátok cigányok, kivirradt szép reggelig,
Amíg a mi Erzsi babánk karjaink közt elalszik!

Engedj ki, engedj ki, ülepedni menjek ki,
Bagariás cipőmből a piros vérem öntsem ki!

Nem mész ki, nem mész ki, nem jó néked meghűlni,
Máma éjjel két betyárnak karjai közt meghalni!

Leányok, leányok, rólam példát vegyetek,
Két szép betyárt egyszerre soha ne szeressetek!

Jó reggelt, jó reggelt, Szőllősiné asszonyság!
Élve vittük, halva hozzuk haza a kedves lányát.

Átkozott az apa, százszor az édesanya,
Aki egyetlenegy lányát este a bálba hagyja!