Nem úgy van már, mint volt régen

Nem úgy van már, mint volt régen,
Nem az a nap süt az égen.
Nem úgy illatoz a virág,
Kétszínűvé lett a világ.

Átok fogta meg a magyart,
Mert az soha együtt nem tart.
Rajta igaz a közmondás,
Amennyi ház, annyi szokás.

Régi őseink elhaltak,
Kik a közjónak hódoltak.
Hej, ha most feltámadnának,
Újra sírba szállanának.

Ha a hív jutalmat nem kap,
Nem igazat papol a pap.
El kell veszni a világnak,
Vagy győzni az igazságnak.

Illatozik már a virág,
Egyszínűvé vált a világ.
Nincs uraság, sem titulus,
Közös most a nemzeti juss.

Most szívem már búval nem ég,
Földerült már a magyar ég.
Bár sokára mégis végre,
Tisztán kelt napja az égre.

Nincs már átok a magyaron,
Van most mind egy akaraton.
Napja legyőzte a borút,
Szabadságból font koszorút.