Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik

Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik,
Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzád fohászkodik.
Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem,
Vajon színed elejébe, mikor jutok élő Isten?

Könnyhullatásim énnékem, kenyerem éjjel-nappal.
Midőn azt kérdik éntőlem, hol Istened kit vártál?
Ezért lelkem kiontom, és házadat óhajtom,
Hol a hívek seregébe, örvendek szép éneklésben.