Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik

Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik,
Lelkem úgy óhajt, ó Uram, és hozzád fohászkodik.
Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem,
Vajon színed elejibe, mikor jutok élő Isten?

Könnyhullajtásom énnekem, kenyerem éjjel-nappal.
Midőn kérdik: hol Istened kit vártál s ki vigasztal?
Ezért lelkem kiontom, és házadat óhajtom,
Hol a hívek seregében, örvendek szép éneklésben.