Látom, az életem nem igen gyönyörű

Látom, az életem nem igen gyönyörű,
Két hervadt arcámon fojdogál az könnyű,
Két hervadt arcámon fojdogál az könnyű.

Ott hadd fojdogáljon, csak árkot ne vágjon,
Az én jó Istenem búmba el ne hagyjon,
Az én jó Istenem búmba el ne hagyjon.

Fuvom az éneket, de nem jó kedvemből,
Mer a bú futassa bánatos szűvemből,
Mer a bú futtassa bánatos szűvemből.

Könnyebb kősziklából poharat csinálni,
Mint két édes szűvnek egymástól elválni,
Mint két édes szűvnek egymástól elválni.

Mikor két édes szűv egymástól elvállik,
Még az édes méz es keserűvé vállik,
Még az édes méz es keserűvé vállik.

— Adatok —

Előadó:

Tímár Jánosné Csorba Anna

Előadásmód:

ének

Műfaj:

keserves

Etnikum:

magyar

Település:

Gyimesközéplok-Jávárdipataka

Megye:

Csík

Tájegység:

Gyimes (Székelyföld, Erdély)

Felvétel helye:

Gyimesközéplok-Jávárdipataka

Felvétel időpontja:

1962

Dallamemlékeztető:

fislsmm fisllmm fislfiss drrsrd mmrdl,l, tdrrl,l,

Archívumi jelzet:

AP 4672/c

Forrás:

Tegnap a Gyimesben jártam... Gyimes-völgyi lírai dalok. Gyűjtötte Kallós Zoltán és Martin György. Szerkesztette, a jegyzeteket és a mutatókat készítette Domokos Mária. Európa Kiadó. Budapest, 1989.

— Jegyzet —

E históriás dallamnak Gyimesben háromsorosra csonkult formája rögzült. Ugyanez a szöveg négysoros formában másik dallamon 17-18. (l. forrás)

A szöveget eddig irodalmi forrásban nem találtuk meg, pedig régi műköltői eredete valószínű. Legkorábbi előfordulása Kriza 311. Az e századi gyűjtések Gyimesen kívül csak Bukovinában akadtak rá.