– Adj, király, katonát!

[Akkor ment az egész sor. Ha körösztül birta szakajtani, övé lett az a része a fiúknak. Ha nem birta körösztülszakajtani, tovább maradtak abba a felébe.]
[Összeszorítottuk a kezünket, ëgy beleszaladt, ahol e’szakította, az e’vitte. Ez ugyanaz, mint az „Eltörtétek hidunk lábát”, csak nem névleg szólították.]
[Sorba álltunk, összefogódzkodtunk. Egy kiállt, és az mondta, mi meg válaszoltunk. Ha elszakította a láncot, vihetett egy katonát. Addig tartott, amíg egy maradt.]