Jól meggondold, rózsám

Jól meggondold rózsám, elejét-utolját,
Hogy kivel kötöd meg két szemed világát.

Mert nem érett búza, hogy learathatnád,
Se nem kölcsön kenyér, hogy visszaadhatnád.

Nincs minden embernek, kút az udvarába,
Aranyos diófa, pitvarajtajába.

Magos a teteje, csipkés a levele,
Galambom szavai, most jutnak eszembe.

Ha eszembe jutnak galambom szavai,
Tele vannak könnyel fekete szemei.