Padkaporos bál

Nem idevaló születésű vagyok én,
Messze földről vándoroltam ide én,
Így jár aki messze földről idevándorol,
Nincs neki babája, ki vállára boruljon.

Elmék, elmegyek, nem maradok e tájon,
Hogy a szívem a babámért ne fájjon,
Mert a szívem a babámért nagyon fáj,
Szőkét szeretek, mert a barna megcsalt már.

Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj annak a kislánynak,
Kinek más faluban van a babája,
Lám, az enyém vélem van egy faluba­,
Még sincs a szívem soha nyugodalomba­.

Érik a ropogós cseresznye,
Viszek a babámnak belőle,
Viszek a babámnak, csuhaj, belőle,
Ha beteg, gyógyuljon meg tőle.

Kihajtom a libám a gyepre,
Magam is kimegyek melléje,
Messziről kiáltom: liba, libuskám,
Csókolj meg, aranyos Mariskám.

Kihajtom a lovam a rétre,
Magam is kimegyek melléje,
A lovam a réten szépen legelész,
Mellette a babám heverész.

Túr a disznó, túr a mocsárszélen,
Tartottam szeretőt, de már régen,
Ha tartottam, megszenvedtem érte,
Betyár világ, ne hányd a szememre.

Kocsmárosné, hozzon egy icce bort,
Hadd mossam le a torkomról a port,
Enyhítsem meg bánatos szívemet,
Felejtsem el a régi szeretõmet

Tisza partján nem jó lefeküdni,
Mert a Tisza ki szokott önteni,
A babámat el találja vinni,
Keservesen meg fogom siratni.

Látod babám azt a tearózsát,
Nappal nyílik, este járok hozzád,
Este járok, mikor senki se lát,
Mégis irigy rám az egész világ.

Irigyeim, hagyjátok szeretni,
Hagyjátok a szememet rá vetni,
Rászokott a szemem a nézésre,
Gyenge karom a legény ölelésre.

Csillag, csillag, páros csillag az égen,
Láttad-e az én rózsámat a réten,
Láttam biz én, zöld rozmaring erdőben,
Sárga tearózsa nyílott ki a kezében.

Édesanyám, azt a szál rozmaringot,
Amit a szeretőm anyja ide adott,
Kösse össze, tegye vízbe, pohárba,
A szeretőm esküvője napjára.

Édesanyám, adjon Isten, jó estét,
Hazahoztam ezt a barna menyecskét,
De nem azért hoztam el, hogy szeressen,
Édesanyám könnyebbségét keressem.

De szeretnék hajnalcsillag lenni,
Babám ablakába beragyogni,
Beragyognék hozzája hajnalba’
Csókot kérnék tőle utoljára.

Sarkon van az özvegyasszony háza,
Abban van a lánya vetett ágya,
Benne van a selyem ágytakaró,
Ez a kislány de kedvemre való.

Szánom-bánom amit cselekedtem,
Hogy tevéled szerelembe estem,
Szerelembe nem estem, csak szóba,
Sajnálom, de nem tehetek róla

Domboldalon áll egy magas nyárfa,
Nyárfa alatt édesanyám háza,
Édesanyám fehér fejkendőben,
Cipót dagaszt nyárfatekenőben.

Édesanyám, de messzire mentem,
Foszlós bélű cipót de rég ettem,
A búzában de rég vágtam rendet
Isten tudja, látom-e még kendet.

Csütörtökön este, jártam hozzád lesbe,
Esett a hó, fújt a szél, sej, Kati, be nem engedtél,
Mással beszélgettél.

Hát pénteken este, jártam hozzád lesbe,
Láttam, fánkot sütöttél, sej, Kati be nem engedtél,
Pedig éhes voltam.

Hát szombaton este, jártam hozzád lesbe,
Láttam, ágyat vetettél, sej, Kati be nem engedtél,
Pedig álmos voltam.

Hát vasárnap este, jártam hozzád lesbe,
Láttam, jegyet váltottál, a szívedbõl kitagadtál,
Verjen meg az Isten.

Az alpári bírónak,
Jó két lovát mondanak,
Ellopnám az éjszaka,
Hogyha rám nem virradna.

Kezd a hajnal hasadni,
Jön két zsandár vasalni,
Megvasalják a kicsi kezemet,
Úgy visznek az egyesbe.

Egyesből a kettesbe,
Kettesből a négyesbe,
Gyere, babám, váltsál ki,
Ne hagyjál elhervadni.

Kiváltalak ki, ki, ki,
Nem hagylak elhervadni,
Eladom a sárga lakkcipőm,
Kiváltom a szeretőm.

Éjfél után egy óra,
Jön az őr az ajtóra,
Kelj fel betyár, ne aludj,
Kiváltott a galambod.

Nézlek, nézlek, de hiába nézlek,
Nem való vagy te szegény legénynek,
Más szemébe fogsz még kacsintgatni,
Mással fogod a világodat élni.

Rica, rica, kukorica haja,
Haragszik rám a szeretőm anyja,
Ha haragszik, menjen más világra,
Mégis én leszek a leánya babája.

Kis pejlovam arra van tanítva,
Többet szalad éhen, mint jóllakva,
Én magam is arra vagyok szokva,
Szeretem a más asszonyát lopva.