Jaj, de szépen harangoznak

Jaj de szépen harangoznak hajnalba
Most teszik a nyerget kis pej lovamra.
Háromnapi széna van rá pakolva,
Adj egy csókot, kis angyalom, az útra!

Csókot adni a huszárnak nem lehet,
Mert a huszár nem igaz szívből szeret.
Ha a huszár igaz szívből szeretne,
Maga mellé a nyeregbe ültetne.

Gyenge vagy még kis angyalom a lóra,
Sebes a ló, könnyen leesel róla.
Majd ha egyszer én ülök a nyeregbe,
Repülhetsz velem a csillagos égbe.

Csundorgónak, csavargónak tart engem az egész világ,
Pedig az én kalapomnál sose hervadt el a virág.
Szervusz, kutya világ, vedd le rólam a szádat,
Én elmegyek katonának, más öleli a babámat.

Mikor komiszba öltöztem, ezer volt a gondolatom,
Mindig azon gondolkoztam, ki lesz az én útitársam.
Majd lesz útitársam a kedves bajtársam,
Ki megássa a síromat a tiroli hegyoldalba.

Egyes fia vagyok az anyámnak,
Mégis besoroztak katonának.
Kitűzöm a sorozócédulát,
Itt kell hagyni Bezréte faluját.

A rozsnyói megyeháznak bádogos a teteje,
De sok szegény legénynek benne van a levele.
Lám az enyém nincs benne, itt van a zsebemben,
A bezréti legényekből tizenkettőt vettek be.

Megismerni a fecskét a fekete tolláról,
A bezréti menyecskét a levágott hajáról.
Le van vágva a haja, púderos az orcája,
Ha meglássa a baka, kacsint egyet utána.