Jól meggondold, rózsám; Nincs a fűzfának hegye

Jól meggondold rózsám, elejét-utolját,
Hogy kivel kötöd meg két szemed világát.

Mert nem érett búza, hogy learathatnád,
Se nem kölcsön kenyér, hogy visszaadhatnád.

Nincs minden embernek, kút az udvarába,
Aranyos diófa, pitvarajtajába.

Magos a teteje, csipkés a levele,
Galambom szavai, most jutnak eszembe.

Ha eszembe jutnak galambom szavai,
Tele vannak könnyel fekete szemei.

Nincs a fűzfának hegye,
Nincs a legénynek szeme.
Szeme volna elmenne,
Itt nem szemtelenkedne.

Ó, én édes kicsinykém,
Kicsiny feleségecském.
Se kicsiny vagy, se nagy vagy,
Éppen hozzám való vagy.

Szép a fekete bárány,
A fekete szemű lány.
A legény is, ki barna,
Kinek göndör a haja.

Jaj, de kutya kedvem van,
Három litert bennem van.
Ha még három bennem lesz,
Annál kutyább kedvem lesz.