Szegény legény búnak bátyja

Szegény legény búnak bátyja, búnak bátyja,
Kinek nincsen jó barátja, jó barátja,
Két garasát úgy keresi
S azt is a kocsmába viszi, hateha.

Jaj, Istenem adj egy csudát, adj egy csudát,
A bankóból hullass boglyát, hullass boglyát,
Ott hadd szedjen minden legény
Hogy ne legyen egy se szegény, hateha.

Páros vadgalamb szállott le a Tiszára,
Egy ideig rá se néztem a leányra,
Amióta odaszállott
Nyugodalmat nem találok, hateha.

Addig babám szerettelek, addig babám szerettelek,
Míg igaznak ismertelek hateha.
De hazugságba értelek, de hazugságba értelek,
örökre meggyűlöltelek hateha.

Zöld a kökény, zöld a fa, zöld a kökény, zöld a fa,
Sokat sírtam alatta, de alatta.
Sírtam biz’ én nem volt mér’, sírtam biz’ én nem volt mér’
A régi szeretőmér’ hateha.

Kelj fel, rózsám, mert megvirrad, kelj fel, rózsám, mert megvirrad,
Mert feljött a hajnalcsillag hateha.
Kelj fel, rózsám, mert megvirrad, kelj fel, rózsám, mert megvirrad,
Mert feljött a hajnalcsillag hateha.
Más azt tudja az enyém vagy, más azt tudja az enyém vagy
De én biza’ tudom, nem vagy hateha.

Szomorú fűz a levelét pergeti,
Esti szellő játszadozva kergeti,
A szívem is széltől űzött, széltől űzött falevél
Csak szellő volt, amit nekem ígértél.

Simogatja arcomat az őszi szél,
Hallgatja, hogy sóhajtásom mit beszél,
Aztán vígan kergeti, kergeti a levelet
Jól tudja, hogy te sem sajnálsz engemet.

Nem ver meg engem az Isten
Nem ver meg engem az Isten,
Hogy szeretőt mást kerestem
Hogy szeretőt mást kerestem.
Keress Te is mást magadnak
Keress Te is mást magadnak,
Éljed világodat vele
Áldjon meg az Isten vele!

Iskolába nem járattak
Iskolába nem járattak,
Olvasni sem tanítottak
Olvasni sem tanítottak.
De szemedből kiolvasom
De szemedből kiolvasom,
Hogy szívedbe bánat vagyon
Hogy szívedbe bánat vagyon.