Piros kancsó, piros bor (Szatmár)

Fekete gyűrűfa-sátor,
Csikós, gulyás benne táncol.
Benne táncol két katona,
Szépen szól a sarkantyúja.

Úgy hívják a libát, őke,
Csaplárosné lánya szőke.
Édes annak zuzza-mája,
Piros mind a két orcája.

Csaplárosné lánya Trézsi,
Nem akarja a bort mérni.
Válogat a réziccébe,
Melyik illik a kezébe.

Jó bort árul Sirjainé,
Ott kucorog a vén Dúzsné.
Aranyhajú Ecsediné,
Gödénytorkú Nagy Béniné.

Sirjainé, egy icce bort,
Frissen, akit most felmarkolt.
Torkomon akadt a bánat,
Hagy öntsem le, mert föltámad.

Kicsi nékem ez a ház,
Kirúgom az oldalát.
Eladom a tengerit a padlásról,
Az én uram takarodjon a házból!
Piros kancsó, piros bor,
Ritkán kerül rám a sor.
Iszom a bort, ölelem a babámat,
Hogy ne tartson más szeretőt magának.

Bárcsak ez az éjszaka,
Szent György napig tartana.
Tizenhárom éjjel, meg egy nap
Kimulatnám véled magamat,
Kimulatnám véled magamat.

Három pengőt kerestem,
Cifra nyoszolyát vettem.
Én fekszem a szélére,
Babám a közepére,
Babám a közepére.

Én Istenem, légy kegyes,
Ha házasságra vezetsz.
Adjál szépet, adjál jót,
Ezt a kedvemre valót,
Ezt a kedvemre valót!