Katonakísérő

Vágják az erdei utat,
Vágják az erdei utat,
Viszik a magyar fiúkat,
Viszik a magyar fiúkat,
Viszik a magyar fiúkat.

Viszik viszik szegényeket,
Szegény magyar legényeket.
Viszik viszik szegényeket,
Szegény magyar legényeket,
Szegény magyar legényeket.

Kit lefelé, kit felfelé,
Kit lefelé, kit felfelé,
Csak nem a hazája felé,
Csak nem a hazája felé,
Csak nem a hazája felé.

Gyere, pajtás, katonának,
Gyere, pajtás, katonának,
Jobb dolgod van, mint apádnak,
Jobb dolgod van, mint apádnak,
Jobb dolgod van, mint apádnak.

A regruta búval éli világát,
Szomorúan írja haza a lapját.
Üdvözletét aranycsókkal lezárja, lezárja,
Hej, úgy küldi a szere-, szeretője számára.

S verd meg Isten azt a gyászos vonatot,
Melyik engem a Regátba elhozott,
Hosszú vonat vigyél vissza hazámba, Szovátra,
Hej, hogy boruljak az én régi babám vállára.

Édesanyám rózsafája
Engem nyílott utoljára.
Bár sohase nyílott volna, nyílott volna,
Maradtam volna bimbóba.

Édesanyám is volt nékem.
Keservesen nevelt engem.
Éjszaka font, nappal mosott,
Jaj, de keservesen tartott.

Édesanyám mondta nékem,
Minek a szerető nékem.
De én arra nem hajtottam, nem hajtottam,
Titkon szeretőt tartottam, hateha.