Előadó:
Nagy György Istvánné Szollár Viktória
Előadásmód:
ének
Műfaj:
lakodalmas
Etnikum:
magyar
Település:
Felsőhegy
Megye:
Bács-Bodrog
Tájegység:
Bácskai Tisza mente (Bácska, Dél-Alföld, Alföld)
Gyűjtő:
Burány Béla
Felvétel időpontja:
1972.
Archívumi jelzet:
10026f
Album:
Nem zörög a levél, ha a szél nem fújja,
Nem mondanám, babám, ha igaz nem volna!
Azt hallottam, babám, el köll tőled válni,
Tilos a szerelem, nem szabad hozzád járni!
Édesanyám voltál, mé’ nem tanítottá?
Gyönge vessző voltam, mé’ nem hajlítottál?
Hajlítottál volna, ráhajlottam volna!
Éjjeli szerelëmre rá së szoktam volna!
Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok III. kötet 44. dal
Nagy terjedelmű új stílusú dallam. Felsõhőgyi előadása igen stílusos, szép hajlításokkal szólal meg, ami vidékünkön már ritkaság.
További versszakok:
Elment az én rózsám idegen országba,
Azt írja levélbe, menjek el utána.
Nem megyek én soha idegen országba!
Találok szeretőt magam városába!
Fekete kökénynek fehér a virágja,
Az én galambomnak dombon van a háza.
Bár csak lapban volna, hogy në látnék oda!
Bánatos szívemnek fájdalma nem volna!
Nem csak az az asszony, kinek sok lúdja van,
Hanem az az asszony, kinek szép lánya van!
Sok ludam is vagyon, szép lányom is vagyon,
Én vagyok az asszony, mert mindenem vagyon!
Nem csak az az ember, kinek szép lova van,
Hanem az az ember, kinek szép fia van!
Lovam a búzába, fiam a csárdába,
Illik a legénynek húszéves korába!