Az igaz Messiás eljött már

Előadó:

Koleszár József

Előadásmód:

ének

Műfaj:

lakodalmas

Etnikum:

magyar

Település:

Bácskertes

Megye:

Bács-Bodrog

Tájegység:

Bácskai Duna mente (Bácska, Dél-Alföld, Alföld)

Gyűjtő:

Silling István

Felvétel időpontja:

1980.

Archívumi jelzet:

ZK015A04

Album:

Vajdasági magyar népzene

— Szöveg —

  • Az igaz Messiás eljött már,
    Sokféle csodákat értünk tett:
    A vizet is borrá tëtte,
    A násznépet vendégëlte
    Kánán mënnyegzőben.

    Egy nagy lakodalmat hirdettek,
    Jézust is elhítták vendégnek.
    Őt követték tanítványi,
    Mind a tyúkot a fiai,
    Kánán mennyegzőben.

    Az első tál ételt elhozták,
    Jézust is azzal megkínálták.
    Tetszett mindenben az étel,
    Csak a borba vala vétek,
    Kánán mennyegzőben.

    Szűz Mária midőn azt látta,
    Fogyatkozásukat megszánta.
    Mondá: – Fiam, boruk nincsen,
    Azért semmi kedvük nincsen,
    Kánán mennyegzőben.

    A Jézus, hogy vígságot tenne,
    Szent anyja kérése meglenne,
    Parancsolá meríteni,
    Kútból hat vëdrët tölteni,
    Kánán mennyegzőben.

    A szolgák nagy gyorsan siettek,
    Kútból hat vödröt megtöltöttek.
    Jézus borrá változtatta,
    Első csodáját mutatta,
    Kánán mennyegzőben.

    A bort adják násznagynak kezébe,
    Hogy adja a vendég elébe.
    Násznagy a bort megkóstolta,
    Mindjárt vőlegényt szólítja
    Kánán mennyegzőben.

    – Minden ember, úgymond, elsőben
    Jó bort ad a vendég elébe.
    De te eddig a jót tartod,
    És az alábbvalót hozod,
    Kánán mennyegzőben.
    Péter társaival vígan van,
    Köszönté poharát Andrással.
    Meg së törlé a bajúszát,
    Foly alá a torkán, száján,
    Kánán mennyegzőben.

    Mátyás a poharat vigyázta,
    Soká készül, nehezen várja.
    Jákob elől, hogy elkapja,
    Szomjas torkán jól felhajtja
    Kánán mennyegzében.

    Iskarélus, midőn azt látja,
    Hogy őtet senki nem kínálja,
    Kapja kondért, hála azért,
    Csak iszik a vőlegényért,
    Kánán mennyegzőben.

    Simon Bertalánynak azt mondja:
    – Tölts kulacsot, jó lesz holnapra!
    Mert a jó bor hamar elfogy,
    Jó volna holnapra egy korty!
    Kánán mennyegzőben.

    Adja Isten, mi is örüljünk,
    Mikor lakodalmat hirdetünk!
    Jó bor mellett, duda nélkül,
    Bolond a tánc ugrás nélkül!
    Kánán mennyegzőben.

    Elment a Szűz Mária haza,
    Szent Fia is elment utána.
    Gyerünk mi is hát utána,
    Úgy vigadjunk mennyországba!
    Kánán mennyegzőben.

    Muzsikusok is megérkeztek,
    A vendégnek kedvükre tettek.
    Úgy mëgforgatták Magdolnát,
    Mind elszórta kontyocskáját!
    Kánán mennyegzében.

    Dicsértessék Jézus szent neve,
    És a Szűz Mária fönn mennyben?
    Itt és a magas egekben,
    Most és mindörökkén amen!
    Kánán mennyegzőben.

— Leírás —

Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok III. kötet 205. oldal
Lakodalmasok 82. dal


„Lakodalomban vacsora alatt, míg a többi öszik, egy énekel a zenekarral.”

A Kánai menyegző közismert éneke dallammal együtt már a Kájoni-kódexben (1634–1671) megjelenik, mint a Kánai menyegzőről szóló ének latin és magyar szöveggel, 16 strófában. Ugyanebben a kódexben a dallam egy másik szöveggel is szerepel (A nyúl éneke). Számos vallásos ponyvanyomtatványban forog közkézen ma is. A kissé tudálékos, de derűs népi hangvételre törekvő versezet Kájoni eredetijét követi, ezért a gyűjtött változatok is viszonylag egységesek. A magyarokon kívül más népek is lakodalmasként ismerik azonos verstani szerkezetben, de eltérő dallamon.
Legtöbb adatunk lakodalmi énekként került elő, de ez a szerepkör nem kizárólagos. Éneklik a kánai menyegző vasárnapján (vízkeresztet követő második vasárnap, itt valósággal meg is játsszák), Mária kézfogóján, templomban, kisböjtben, halotti torokon, házi kilencedeken, disznótorokon stb. Néhány versszaka ivónótaként is elterjedt. Érdekes módon a gombosiak kásapénz-szedése a Kánai menyegző énekléséhez kapcsolódik. Ennek ideje a vacsora és a menyasszonytánc között volt. Az összeszedett pénzt a muzsikusoknak adták, akik a Kánai menyegzőt elmuzsikálták, a szakácsnék pedig elénekelték és eltáncolták. A többiek nem énekelték, mert nem tudták. Ezt Gomboson „mulató tuss”-nak nevezték.
A dallam szaffikus formájú, dúr-hexachord terjedelmű, ha bővül, mixolid sorrá egészül, nem dúrrá (1–6. és 1–7. ambitus).
A 16 strófás, teljes változatok (Bácskertes, Magyarszentmihály és Rábé) azonosak. Ugyanabból vagy hasonló forrásból származhat a 9 versszakos völgyesi és gombosi is, de ezeket már fejből énekelték, nem nyomtatványból, így több eltérő vonást tartalmaznak, egyúttal a legnépszerűbb szakaszokat is tükrözik.