Addig élëm világomot

Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok III. kötet 246-247. oldal
Lakodalmasok 102. dal


„1904-ben énëkelték, mikor a mënyasszonyt vitték a võlegény házához. Úgyhogy elmëntek a
mënyasszony után, lovas legényëk, kocsival. S akkor arra a kocsira fëlrakták a mënyasszonnak a holmiját, a legényëk a lóhátra fëltëtték a párnát, amelyik elkaphatta, s azon járták a falut, s aztán ott énekëlték”

Bukovinai kontyoló, de énekelték a menyasszonykísérés alkalmával is. Lakodalmas táncnóta, „lassan, ingadozva” járták. A bukovinai régi magyar hagyományból fennmaradt 6/8-os lakodalmi nõi körtánc (a mezõségi „magyar” megfelelõje). Valójában alkalmazkodó ritmusú dudanóta, elõtagjában az ugor-ereszkedõ dallamok szomszédos kvint-kvart zárlataival. Valamennyi sora hasonló zenei tartalmú. Csak Bukovinából gyûjtött típus.

További versszakok:

Én ültettem az almafát,
Más kötte hëzzá a lovát.
Ëgye mëg a fene a karját!
Mér kötte hëzzá a lovát?

Én ültettem az almafát,
Más kötte hëzza a lovát.
Ne kösd hëzza a lovadot,
Elvágom kantárszárodot!

Én ültettem a rózsafát,
Más kötte hëzzá a lovát.
Elvágom a kantárszárát!
Mér kötte hëzzá ja lovát!

Szerettelek sok üdeig,
Keddtől fogvást szërëdáig!
Ugyë, rózsám, sok szép üdő?
Száradjon beléd a tüdő!

Szeress ingëm, szeress mást!
Hónapután keress mást!
Igyál, édës kedvesëm,
A jó Isten éltessën!

Ne búsuljon, komámasszon,
Csak az Isten rozsot adjon!
Mëgigyuk a rozsnak levit,
Dícsérjük a Jézus nevit!

– Ejnye, kislány, de mëgnőttél!
Azt gondoltam, férhëz mëntél.
– Mëntem vóna, de nem kértek,
Ingëm itthon felejtëttek!