Mezőség (Buza, Ördöngösfüzes, Magyarpalatka)

Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
Nem seper már többé az én gyenge karom.
Sepertem eleget, seperjen még más is,
Öleltelek babám, öleljen még más is!

Két út van előttem, melyiken induljak?
Két szép szeretőm van, melyiktől búcsúzzak?
Szőkétől búcsúzok, a barna haragszik,
Így hát az én szívem soha meg nem nyugszik!

Lemegyek a, lemegyek a pince fenekére,
Ráülök a ráülök a hordó tetejére,
Addig iszom, míg csak bor lesz, azután meg kisangyalom, a
szódavíz is jó lesz,
Egyszer kimentem a ligetbe sétálni!

Dombon van a dombon van a Sári néni haza,
Van is annak van is annak férjhez való lánya,
Sári néni arra kérem, kösse meg a kösse meg a kutyáját,
Ne ugassa ne ugassa le a szomszéd leányát!

A füzesi csorgó víz,
olyan édes mint a méz,
aki iszik belőle,
vágyik a szerelemre,
vágyik a szerelemre salalala

Ez az utca szebeni,
szabad rózsát cserélni,
szőkét barnát pirosat,
amilyent én akarok,
amilyent én akarok salalala

Verd meg isten verd meg azt,
kinek szíve nem igaz,
mer­ az enyém igaz volt,
mégis megcsalatkozott,
mégis megcsalatkozott salalala

Adj egy kicsit te Kati,
az Isten megfizeti,
az Isten megfizeti de fizeti!
Ne bánd édes virágom,
hogy így élem világom,
hogy így élem világom de világom!
Eljed te is nem bánom!
szívemből azt kívánom,
szívemből azt kívánom de kívánom!

Három kupa máléliszt,
megcsókolt egy gazdatiszt,
megcsókolt egy gazdatiszt de gazdatiszt!
Ha megcsókolt ő bánja,
ő került a kórházba,
ő került a kórházba de kórházba!