Szilágyság, Szatmár-Hirip

Széna van az ólba, a szénatartóba,
Megölellek, megcsókollak, sej a pitvar ajtóba

Szeretlek, szeretlek, csak ne mondd senkinek,
Míg a falu közepibe, sej, össze nem esketnek

Akkor se mondd másnak, csak a jó anyádnak,
Annak is csak szép csendesen, sej, ne hallja senki sem

Pántlikás kalapom fujdogálja a szél,
Ha meguntál galambom, szabad másat szeressél!

Amig engem szerettél, cugos cipőt viseltél,
De mióta nem szeretsz, mezitláb is elmehetsz!

Van széna van szalma, van a szénatartóba,
Megölelem a rózsám, künn a pitvarajtóba!

A Felszegen végestelen végig,
Minden kis kapuba rózsa nyillik.
Minden kis kapuba kettő, három,
Csak az enyém hervadt el a nyáron!

Nézlek babám, de hiába nézlek,
Nem való vagy nékem szeretőnek.
Mert én szegény árva leány vagyok,
Nagy gazdával szóba sem állhatok

Es az eső, nagy sár van az utcán,
Ez a kislány sírva mos a kútnál.
Sírva mondja az édesanyjának,
Szeretőjét viszik katonának.