Hajnallik, hajnallik

1.
Hajnallik, de nem jól hajnallik,
Békésgyula városába szomorú hír hallik.

Megöltek egy legényt, hatvan forintjáért,
belevették a Tiszába, pej paripájájért.
Tisza nem vette be, partjára vetette,
arra járt egy hajós legény, hajójába tette.

2.
Reggel jókor kimentem a kútra,
letettem a vödrömet az útra.
Arra járt a vármegye hajdúja,
belelépett, kiesett a vedremnek az alja.

Belelépett, kiesett az alja,
elhagyott a szeretőm a barna.
Mit bánom én, hogyha elhagyott is,
már ezután megélek én egyedül magam is.

3.
Esteledik,üresedik a malom,
csak én magam vagyok benne galambom.
Jer közelebb,simulj hozzám,ha mondom,
mig én ezt a sima követ megvágom.

Mig én ezt a sima követ megvágom,
búbánatra borulj kedves galambom.
Tedd vállamra fehér hattyú kezecskéd,
mig élek én szeretem a szép legényt.

4.
Ez a kislány megy a kútra,mentibe bemegy a bótba,
sej cele- beli, cérkali rozmaring,ibolya.

Parancsolja a boltosnak,mérjen neki dunnahajat,
sej cele- beli, cérkali rozmaring,ibolya.

Minek még magának dunna,nincsen még magának ura,
sej cele- beli, cérkali rozmaring,ibolya.

Ha nincs uram,majd lesz fiam,kell annak a pipi dunna,
sej cele- beli, cérkali rozmaring,ibolya.