Bakonyerdő

1.
Bakonyerő gyászba van,
Rózsa Sándor halva van.

Még vasárnapon délbe,
vígan ment a csapszékbe.

Édesanyja utána,
Sándor fiam, jer haza.

Édesanyám nem megyek,
embervérben fürdök meg.

Édesanyám, édesem,
van-e ingem szennyesem.

Ha nincs ingem szennyesem,
hozok kettőt véresen.

2.
Sosem láttál az oláhnak ilyen virtusságát,
incse mare, lappandure felakasztja magát.
Az oláhok,az oláhok facipőbe járnak,
azok élik világjukat,akik ketten hálnak.

Innen alól egy bokorból jönnek a cigányok,
hárman ülnek egy paripán dorombot csinálnak.
Hajdanáni zokoli,téged hívnak táncba,
nem mehetek barátom szürke lovam sánta.

3.
Várjon kend csak,hó!
Enyém ez a ló!
Adjuk el a gyeplűt, hámot,
éljünk egy kis jó világot!

Elmehetünk, gyi!
Nincs már mit inni.
Maradt még egy rongyos bankóm,
azt is a csárdásnak adom.

Elszáradt a tök.
Nem terem több tök.
Elszáradt a tök bördője,
férjhez megyek a jövőre.

4.
Cifra csárda két oldala ajtó,
kihallatszik jól a muzsikaszó.
Gyere babám üljek az öledbe,
kacsintsak a ragyogó szemedbe.

Kocsmárosné ád-e bort hitelbe?
Itthagyom a cifra szűröm érte.
Hogyha ki nem váltom holnap délre,
tegye fel a csárda tetejére.