Így hozta az idő; melegföldvári rikoltozás

Kék ibolya, ha leszakítanálak,
Mit mondanál, babám, ha elhagynálak?
Mit, hogy mondjak, kedves babám, ha így hozta az idő
Ritka most az igazszívű szerető.

Verje meg az Isten a te anyádat,
Mért csinált, hogy bolonduljak utánad?
Zúgjál erdő, ejahaj, csengő mező, falevél,
Szeresd, babám, akit eddig szerettél!

Kék ibolyát tettem én a pohárba,
Ez a legény válogat a leányba.
Én is voltam szeretője valaha, valaha,
Törje ki a valóságos nyavalya!
Én is voltam szeretője valaha, de valaha,
Törje ki a valóságos nyavalya!

Mit gondoltál, te szigorú,
Hogy érted vagyok szomorú!
Forró vizet nem iszok,
Érted nem szomorkodok!

Mit gondoltál, te csipás,
Hogy engem nem szeret más!
Szeret engem még más is,
Náladnál szebb virág is!
I- ha - hateha!

A földvári csorgóvíz
Olyan édes, mint a míz.
Én is ittam belőle,
Szerelmes lettem tőle.
I- ha - hateha!

A földvári hegy alatt,
Van egy kút fedél alatt!
Aki abból vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.
Én is abból vizet ittam,
A babámtól elbúcsúztam!
I- ha - hateha!

A földvári sűrű berek,
Ott lakik az ügyes gyerek.
A földvári sűrűség,
Ott lakik a büszkeség.
A földvári sűrű erdő,
Ott lakik a hű szerető.

A földvári hegytetőn,
Ott lakik a szeretőm.
Piros kendőt lobogtat,
Engem odacsalogat.
Ne csalogass engemet,
Nem szeretlek tégedet!