Ipoly menti magyar gulyás vagyok én

Ringyó kutyám, jaj, de mélyen aluszol,
Nem láttad-e a bojtárom valahol?
Láttam biz én egy nagy makkfa tövébe,
Most is tele pohár van a kezébe.

Ez a birka Ipolyságra való nyáj,
Vezérürüm tizedik évet szolgál,
Hallgatom a vezérürüm kolompját,
A bojtárom minden nap csárdába jár.

Ipoly vize kiöntött a legelőn,
Volt már nékem, van is nékem szeretőm,
A te szíved barna kislány ösmerem,
Verjen meg, vagy áldjon meg a nagy Isten!

Ősszel, ősszel Szent Mihály-nap közeledik,
A juhászok a juhokat számba veszik,
Akinek van ürüje, rajta van a csengője,
Hajtja, hajtja hazafele.

Hajtja, hajtja, hajtogatja hazafele,
Madarasi, Madarasi csárda fele,
A csárdába behajtja, kocsmárosnak eladja,
Felesége úgy siratja.

Gyere haza, késő van már drága kincsem,
Cifraszűrös, nagybajuszú hitves férjem,
Mert, ha soká itt leszünk, sokat elköltögetünk,
Ingünk sem lesz, mit ránk vegyünk.

A juhász most a kalapját félre vágja,
Bundáját a csárda közepire vágja,
Táncolj asszony, fizetek, úgyis terád keresek,
Ne mondják, hogy nem szeretlek!

Ipoly menti magyar gulyás vagyok én,
Cifraszűrben, réz baltával járok én,
Ellopták a cifra szűröm, réz baltám,
Elhajtották a magyar tarka gulyám.

Végigmentem a nagy Mátra aljába,
A bakonyi hegyes völgyes határba,
Végigmentem a Bakonyon keresztül,
Hátha a gulyámból egy is kikerül.
Nem került ki a gulyámból még egy sem,
Mert Vidróczki mindet kicserélgette.