A rétsági sorozóra süt a Nap

Kis pej lovam a födeles rájcsúrba.
Nem jól ugrott fel a huszár a lóra,
Napos káplár, ezt a huszárt raportra,
Raport után az egyes áristomba!

Áll a raport, oda vagyok rendelve,
Azt is tudom, hogy meg leszek büntetve,
Tíz nap egyes, húsz kaszárnya-áristom,
Harminc napig nem ölellek galambom.

Ha letelik a harminc nap áristom,
Büszkén megyek nyíregyházi főúton,
Tárd ki babám két karodat, ölelj meg,
Harminc napig úgysem ölelhettél meg.

A rétsági sorozóra süt a nap,
Benne ülnek a sorozó nagyurak,
Egyik írja az én testem állását,
Másik írja babám elbúlcsuzását.

Horthy Miklós, ha bevettél huszárnak,
Adjál lovat, hogy én gyalog ne járjak!
Adjál lovat, almás deres paripát,
Hagy ugratom át a babám kapuját!

Éldesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem keselylábú lovamat,
Császár előtt bemutatom magamat.

Éldesanyám vett nekem kalapot,
Fújja a szél mellette a szalagot,
Ha nem fújja, magam is lobogtatom,
Ezt a barna lányt idecsalogatom a sötétbe.

Még azt mondják ez se szép, az se szép,
Olyan vagyok, mind a csillagos ég,
Olyan vagyok, mind az engedelem,
a Babám szívébe lánggal ég a szerelem a sötétbe.