Fúj, süvült a Mátra szele

Fúj, süvült a Mátra szele,
Ingem, gatyám lobog bele,
Kalapom is elfújta már,
Tiszába vitte a tatár.

Istenadta falu nyája,
Ez is az utamat állja,
Talán itt van hét vármegye,
Juha, borja, és tehene,

Habos sárga csikóm nyaka,
Ujjnyi vastag a por rajta,
Meg ne utálj kedves rózsám,
Hogy ily piszkos poros orcám!

Kalapom a Tiszán úszkál,
Subám zálog a bírónál,
De a szívem itten dobog,
Forró lángja feléd lobog.

Amott lent a hegyek oldalába,
Ül két juhász fekete subába,
Amint ottan ülnek, beszélgetnek,
Azt mondja a gazdag a szegénynek.

Hallod-e te szegény juhászlegény !
Van-e neked pénzzel teli erszény?
Ha nincs neked pénzzel teli erszény,
Azér’ vagy te szegény juhászlegény.
Megveszem a szegénységed tőled,
Ráadásul adod a szeretődet.
A világot adnád ráadásnak,
a Szeretőmet mégsem adom másnak,
Mer’ a sok pénz majd hamar elfogyna,
Sem szeretőm, sem pénzem nem volna,
Akkor lennék csak igazi szegény,
Szegény, szegény, szegény juhászlegény.