Amott láttam egy szép kerek parlagot

Amott láttam egy szép kerek parlagot,
Még én oda holnap délre elhajtok,
Ott láttam egy szép barna lányt eprézni,
De szeretnék vele szívet cserélni.

Kilenc gulya, kilenc csikó, de sáros,
Ugyan kié ez a ménes, de páros,
Talán bizony a kisasszony a bojtár,
Szívem juhász, itt terídd le a subád!

Nem teríthetem itt le a subámat,
Tilos van itt, behajtják a falkámat,
Má’ te azzal, szívem juhász, ne gondolj,
Hisz éldesanyám kiváltja ezt, ha mondom.

Édesanyám váltsa ki a falkáját,
Hisz velem töltötte el az éjszakáját,
de Lányom, lányom, lányomnak se mondolak,
Ha én téged egy juhásznak od’adlak.
de Nem bánom én édesanyám tagadj meg,
Fáj a szívem a juhászér hasad meg.

Öreg báró nem vette ezt tréfára,
Felpattant a legjobb nyerges lovára,
Felpattant a legjobb nyerges lovára,
Kivágtat a közelébbik tanyára.

Kérdezi a számadó juhászától,
Hol kószál a bojtárod a nyájától?
A bojtárom három hete csavarog,
Bizonyára vele van a kisasszony.