Nem messze van ide Kismargita

Nem messze van ide Kismargita,
Környeskörül folyja azt a Tisza,
Közepébe koponyai csárda,
Benne mulat egy betyár bújába.

Jó estét, jó estét csaplárosné!
Hát ez a szép pej paripa kié?
Jó bort iszik ennek a gazdája,
Most jött ide, nincs egy fél órája.

Küldje ki hát ennek a gazdáját
Hisz nem bántjuk mink, ha megadja magát.
Ki sem megyek, meg sem adom magam,
Kinek tetszik, hajtsák el a lovam.

Száz forintot adtam egy pej lóér’,
Másik százat rávaló szerszámér’,
Harmadikat egy szép barna lányér’,
Kit nem adnék széles e világér’.

Csaplárosné, hallja-e, hallja-e!
De piszkos a köténye eleje,
Mossa ki a köténye elejét,
Úgy várja a borivó vendégét!

Csaplárosné, ad e bort hitelbe?
Itt hagyom a cifraszűröm benne,
Ha ki nem váltom szombaton estére,
Vesse ki a csárda tetejére!

Suba, suba, aranyszőrű suba,
Kit nem adok egy vak lóér’ oda,
Mer’ a vak ló világtalan vak ló,
De a suba szép asszony takaró.