Túl a Tiszán

Túl a Tiszán, endréfali határba,
Öreg nyárfa nevekedik magába,
Alatta egy juhászlegény klanétál,
Kicsalja az Endre báró leányát.
No, te juhász aranyos legyen a szád,
Ha te nekem ilyen szépen klanétálsz.

Ki is nyílt az Endre báró ablaka,
Göndör hajú kisasszony néz ki rajta,
No, te juhász aranyos legyen a szád,
Ha te nekem ilyen szépen klanétálsz.

de Öreg báró nem vette ezt tréfára,
Felpattant a legjobb nyerges lovára,
Felpattant a legjobb nyerges lovára,
Kivágtat a közelébbik tanyára.

Kérdezi a számadó juhászától,
Hova lett a bojtárod a nyájától?
A bojtárom három hete csavarog,
Bizonyára vele van a kisasszony.

Méltósága hintót küld a lányaé’,
Három zsandárt meg a juhászlegényé’,
Kisasszonynak kastély van a számára,
A juhásznak készül az akasztófa.

Diófából kifaragják ezt a fát,
Mellikre a juhászlegényt akasztják,
Fújja ja szél a fekete göndör haját,
Nem öleli többé a báró lányát.

Endréfalán végigmenni nem merek,
Mer’ azt mondják, fekete gyászt viselek,
Fekete gyász, hófehér a zsebkendőm,
Juhászlegény volt az első szeretőm.

Faluvégén cigányasszony sátora,
Báró kislány minden este megy oda,
Elmegyen és megkéri a jövőjét,
Juhászlegény lehet-e még az Övé.