Csillagtalan setét éjjel…

Csillagtalan setét éjjel,
Csillagtalan setét éjjel jártam a virágos réten,
Ott láttam egy árva lelket,
És kihallgatta, hogy mit beszélek.

S nem beszélek én egyebet,
Csak a régi szeretőmet,
Nem beszélek én egyébről,
Csak a régi szerelmemről.

S azt gondoltam, amíg élek,
Hogy mindig víg napokat érek.
S de már látom, hogy megcsalódtam,
A búnak is helyet adtam.

A ki nem akar búval élni,
Menjen mennyországba lakni.
Csináljon a mennybe házat,
Mer ott nem éri semmi bánat.

Édesanyám lánya vagyok,
Sárgadinnye hajból vagyok.
Csókot is csak annak adok,
Akinek csak én akarok.

Bujdosik az árva madár,
Minden ágról másikra száll.
Hát az olyan árva mint én,
Hova bujdosik el szegény.

Fáj a szívem kívül-belül,
Bánat szorítja két felől.
S olyan bánat a szívemen,
Hétrét hasad az egeken.

Túl a vízen van egy malom,
Bánatot őrölnek azon.
Nékem is van egy bánatom,
Odaviszem, lejártatom.