Keserves, lassú és sebes magyaros

S könnyebb kősziklának
Lágy viasszá válni,
Mint két édes a szívnek
Egymástól megválni.

S mikor két édes szív
Egymástól megválik,
Még az édes méz is
Keserűjé válik.

Sej, búra, búra, búbánatra születtem,
Édesanyám árván nevelt fel engem.
Az árvának mostohája világ is,
Sej, a száraz földből kiszárad a virág is.

Sej, búra, búra, búbánatra születtem,
Nem is édesanya nevelt fel engem,
Nem is édes, nem is egész mostoha,
S mer azt szerettem, akit nem kellett volna.

Sej, a mindenit ennek a rossz világnak,
Rosszabbul megy sorsom, mind a kutyának,
Mer a kutya lefekszik a szénába,
Sej, én meg pedig hányódom a világba.
Mer a kutya lefekszik a szalmára,
Sej, én meg pedig bujdosom a világba.

Lovam haját lefelé fújja-ja szél,
Köszönöm rózsám, hogy eddig szerettél,
S azt is igen, hogy engemet megvettél,
Hogy nálamnál szebb szeretőt kerestél.

Adjon Isten szebbet, s jobbat nálamnál,
Nékem pedig csak olyat, mint te vótál!
Adjon olyant, kinek lova, s szekere,
Egyen meg a keserűség mellette!
Adjon olyant, kinek lova s szekere,
A patikát gazdagítsd meg belőle!

Én Istenem adj erőt a lovamnak,
Hogy keressek más szeretőt magamnak,
S mer aki volt rég meguntam szeretni,
S szebbet, s jobbat akarok én keresni.
S mer aki volt rég meguntam szeretni,
S szebbet, s jobbat mást akarok keresni.