Bëbocsātlak

Virágos kenderem elázott a tóba,
Rég megmondtam rózsám ne járj a fonóba!
Leesik az orsód, jaj föl nem adhatom,
Úgy fáj az én szívem, hogy ki nem mondhatom.

Gyere be galambom, add föl az orsómat,
Hogy ne ölje tovább szíved a búbánat!

Ha valaki vígan él, vígan él
A juhász csak vígan él
Zöld erdőben, zöld mezőben sétál, dudál, furulyál
Billeg, ballag meg-megáll.

Terelgeti a nyáját, megfújja a dudáját.
Delelőre, a mezőbe keres egy kis árnyas fát,
Leteríti subáját
Zöld erdőben, zöld mezőben sétál, dudál, furulyál
Billeg-ballag meg-megáll.

Járd meg dőre, ha nincs eszed
Ami volt is mind elveszett
Kicsi lábod, nagyre hányod
Nagy az orrod, majd bevágod.

Összedőlt a meszes kanna
Majd megvernek téged Panna
Nincs a Tótnak annyi pénze
Hogy tégedet kiválthatna.

Aggyig gyüjj el én Mártonyom,
Míg a szöszöm le nem fonom.
Ha a szöszömöt lefonom,
Az ajtómot is becsukom.

Ma utolsó orsóm járja,
Mőte szívem lelked várja.
Gyere be, majd bebocsátlak,
Olyan tiszta szívből várlak.
Gyere el, majd bebocsátlak,
Jaj, de tiszta szívből várlak.