Nóta Dakó Sándorról

Megyek apám, megyek,
Bé Madéfalvára,
Fényes uraságok
Nagy gyűlést hirdettek –
Madéfalvi rétre;
Sok vitéz legények
Gyülekeznek oda,
Én is elmegyek hát.

Édes jámbor fiam,
Ne menj el te oda!
Német uraságok
Hirdették a gyülést,
Jaj lészen ott nékünk.
Német uraságok
Mindég rosszak voltak,
Szegény székely népre
Mindég terűt hoztak.
Sok anyának szívét
Bánatba keríték,
Kínnal nevelt fiát
Katonának vitték,
Ne menj, fiam, oda!

Édes lelkem apám,
El kell nekem mennem,
Nem szabad énnekem
Hamar megijednem.
Fényes német tisztek
Ha elijesztnének,
Szép szőke leányok
Reám se néznének,
El kell nekem mennem!

Elment Dakó Sándor,
El Madéfalvára.
Fényes német tisztek
Nagy gyűlést hirdettek.
Madéfalvi réten
Összegyülekeztek.
Akkor méne oda
Dali Dakó Sándor
Szürke paripával,
Piros tarsolyával.
Dali szép legények
Kiállottak sorba,
Egytől-egyig mindeniknek
Vére hullott porba.

Dali Dakó Sándor
Mért is jövél ide?
Anyád fájdalmára,
Magadnak vesztire!
Jobb lett volna neked
Apádra hallgatni,
Otthon megmaradni;
Most a sasok jőnek
Rajtad mulatozni,
Husodból lakozni!