Bádogozzák ezt a sülyi templomot

Sűrű sötét felhők vándorolnak az égen,
Maradásom nincs ezen a vidéken,
Az van írva fel a vándorfelhőkre,
Szerettelek, babám, el kell válni örökre.

Nagy búbánat érte vasárnap a szívemet,
Más kislánnyal hirdették az enyémet,
Még pénteken nem hittem el valóban,
Hogy ne menjek babám veled a kézfogóra.

Bádogozzák ezt a sülyi templomot,
Kilenc kislány hordja rá a bádogot,
Kilenc kislány kilenc barna legénnyel,
Sej, mindegyik a maga szeretőjével.

Ez a torony, templomtorony de magos,
Tetejébe két szál rózsa, de piros,
Az egyiket leszakítom magamnak,
Sej, a másikat a kedves galambomnak.

Végigmentem a sülysápi főutcán,
Betekintek a babám rácsos ablakán.

Éppen akkor vetette meg az ágyát,
Háromágú rozmaringgal söpörte ki a szobáját.

Végigmentem a sülysápi temetőn,
Elvesztettem a csipkés szélű zsebkendőm.

Aki azt a zsebkendőt megtalálja,
Háromezer csók lesz a zsebkendőmnek az ára.

Az én rácsos kapum sárgára van festve,
Oda jár a babám minden szombat este,
Lovát itatgassa, magát csinosíjja,
A picike száját csókra igazítja.

Babám, a szemedér’ mit nem cselekedném,
Dunából a vizet kanállal kimerném,
Annak a medréből igazgyöngyöt szednék,
Az én édes rózsámnak azzal kedveskednék.

Nem zörög a levél, ha a szél nem fújja,
Nem beszélnék babám, ha igaz nem volna,
Titok a szerelem, félek a jó anyámtól,
Azt hallottam babám, hogy elválunk egymástól.

Cserfa, bükkfa, mandulafa most virágzik,
Az én kedves kisangyalom mással játszik,
Játszadozzál kisangyalom, én nem bánom,
Csak a reád rakott csókjaim sajnálom.

Jaj, de nagyon szeretem a szeretőmet,
Annál jobban halasztom az esküvőmet,
Kipróbálom, a szeretőm milyen csalfa,
Más kislánynak kacsintása fog-e rajta.