Anyám, anyám, édes kedves anyám

Anyám, anyám, édes, kedves anyám,
De szomorú szombat este jött rám,
Házunk előtt szépen muzsikálnak,
Engem pedig visznek katonának.

Ne vigyenek engem katonának,
Mert engemet sok lányok sajnálnak,
Meghasad a kisangyalom szíve,
Ha engemet elrabolnak tőle.

A szecsői kaszárnyának de magos a teteje,
Ráhajlik a cseresznyefa levele,
Cserebogár, vidd be annak levelét,
Le ne törje sejehaj, a rezes csákóm tetejét.

A szecsői kaszárnyának de rácsos az ablaka,
Az én rózsám most könyököl ki rajta,
Szépek a fák, virágoznak ideki,
Gyere rózsám, sejehaj, a kaszárnyából gyere ki.

Temető kapuja,
Sarkig ki van nyitva,
Arra járnak a szép szecsői lányok,
Rólam szedik a virágot.

Szedjétek, szedjétek,
Rólam a virágot,
Csak azt az egy fehér liliomot
Rólam le ne szakajtsátok.

Ha leszakajtsátok,
El ne hervasszátok,
Ültessétek a sírom tetejére,
Mélyen a fekete földbe.

Sárgullik a fügefa levele, sej, hideg akar lenni,
Haragszik a kedves kisangyalom, sej, nem akar szeretni,
Szeress kedves kisangyalom, hogy ne legyek ilyen árva,
Meg ne tudja senki a faluba', mért van a szívem gyászba.
Gyászba' van a szívem, tiszta feketébe,
Most viszik a regruta szeretőm a délkeleti csatatérre.

A szecsői temetőbe kimentem sétálni,
Ott láttam egy barna kislányt keservesen sírni,
Odamentem, megkérdeztem, mért sírsz keservesen,
Bánatába azt felelte, meghalt a kedvesem.

A szecsői temetőbe kimentem sétálni,
Ott láttam egy barna kislányt kék ibolyát szedni,
Odamentem, megkérdeztem, minek az ibolya,
Bánatába azt felelte, jó lesz a síromra.

Jaj, jaj, jaj, jaj, szép virágom,
De hama’ itt hagytál, gyöngyvirágom,
Hova menjek, mőre legyek, hol keresselek,
A négy árvámmal szívem megszakad teéretted,
Drága párom.