Annáé – Feketelaki dallamok

A marosi füzes alatt
van egy forrás titok alatt.
Aki abból vizet iszik,
babájától elbúcsúzik.

Elmész, rózsám, járj békével,
rólam ne feledkezzél el.
Hányszor kenyér lesz kezedbe',
annyiszor jussak eszedbe.

Árva csihány a kert mellett,
más ül az én rózsám mellett.
Más öleli kegyesen,
én nézem keservesen.

Addig szerettelek, amíg megcsaltalak,
azután az Isten viselje gondodat, jaj...
Tudod, rózsám, mit fogadtál,
mikor egyszer velem voltál, ajaj...

Szeretett a fene soha,
csak meg voltam veled szokva, ajaj...
Ha szokva nem lettem volna,
sosem szerettelek volna, ajaj...

Hideg szél fúj észak felől,
a lelkem is fázik belől.
Szól a kakas virradtára,
szívem a szívedet várja.

Ha galambom veszni talál,
rabolj el engemet, halál.
Mert nélküled ez az élet,
nincs számomra, csak ítélet.

Csokros szegfű, nyíljál ki,
szeret engem valaki.
Ne szeresse azt senki,
titkos az a valaki.

Este késő, este van,
kertek alatt sötét van.
Mégis arra bolygok én,
szeretőmre várok én.