Kihajtottam a libámat a zöld pázsitra

Annus néni emlékei a dalról:
Gyereknóta. Erre olyan jól lehet táncolni. Van egy magos öregasszony ott ni, félre van fordulva [4. kép], annak volt egy csorda libája. S Ilona, az a kicsi leányka mellette, az unokája. S én Ilonával a nagyanyjától, Julika nénitől tanultuk ezeket a libás nótákat. Katus a középső nagy lány, a pöttyös vagyok én. Ilonának fájt a keze, de háttal van, hogy ne vegyék le, hogy a keze el volt törve. Megfordult a fényképész előtt, nem akarta az arcát mutatni. Na, azoknak egy csorda libájuk volt, mert ott laktak, ahol a cigányok, túl a patakon. Magyarok voltak, reformátusok. Mióta meg van halva Julika néni! Még gyermekek vótunk.
Erdélyi-Molnár Klára jegyzete:
A Gunaras lány balladája a 18. század végi diákmelodiáriumokban is szerepel. Dallama a Dunántúlon, a Felföldön és az Alföldön igen elterjedt – más ballada- és lírai szövegekkel is –, ám Erdélyben és Moldvában nemigen fordul elő. Ártatlannak tűnő szöveganyaga révén korán bekerült az iskolai tananyagba, s onnan más „libás” dalok mellett kisleányok használatába.