Három árva – Bukovinai székely keservesek

Túl a vizen egy almafa,
Az alatt ül három árva,
Odamene szép Szűz Mária,
Kérdi, métt sírsz három árva?

Hogyne sírnék szép Szűz Mária,
Mikor anyám főd gyomrába,
Adok hárman három vesszőt,
Csabbodjátok a temetőt.

Keljen fel kend, édesanyám,
Met elszakadt a gyászruhám,
Nem kelhetek jó fiaim,
Esszeszakadtak inaim.
Esszeszakadtak inaim,
Esszehullottak csontjaim.

Elment a madárka,
Üres a kalicka.
Azt üzente vissza,
Visszajő tavaszra.

Ha tavaszra nem jő,
Búzapiruláskor.
Ha még akkor sem jő,
Tudd meg sohasem jő!

Ződ erdőn szállásom,
Itt sincs maradásom.
Mondd meg, én édessem,
Hol leszen lakásom?

Szomorú fűzfának
Harminchárom ága,
Arra rejaszállott
Harminchárom páva.

S ki ződbe s ki kékbe,
Ki fődig fejérbe,
Csak az én édessem
Tiszta feketébe.