Napom, napom – Felsősófalvi táncdallamok

Felsütött a nap sugára
Minden ember ablakára,
ijehaj, de csuhajja!
Én nem tudom mi az oka,
Az enyimre nem süt soha,
ijehaj de csuhajja!
Én nem tudom mi az oka,
Az enyimre nem süt soha,
ijehaj de csuhajja!

Napom, napom fényes napom,
Ne süss reám homályoson,
ijehaj de csuhajja!
Ne süss mindig homályoson,
Süssél inkább világoson,
ijehaj, de csuhajja!
Ne süss reám homályoson,
Süssél inkább világoson!
Ijehaj, de csuhajja!

Ezt a legényt még akkor megszerettem,
Mikor véle a kapuba beszéltem.
Megtetszett a gyönyörű szép szaváért,
Homlokára göndörödő hajáért.
Megtetszett a gyönyörű szép szaváért,
Homlokára göndörödő hajáért.

Udvaromot egy mély árok hasítja,
A szívemet a búbánat szorítja.
Le sem megy a szívemről a búbánat,
Amíg párja nem leszek a babámnak.
Le sem megy a szívemről a búbánat,
Amíg párja nem leszek a babámnak.

Kedves babám nem írok több levelet,
Szilaj csikó rúgta meg a kezemet.
Szilaj csikó, fájdalmas a rúgása,
Sír a babám, hallszik a jajgatása.
Szilaj csikó, fájdalmas a rúgása,
Sír a babám, hallszik a jajgatása.

Addig menyek míg a világ világ lesz,
Míg az égen két ragyogós csillag lesz!
Csillagos ég, merre van az én hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
Dehogy sirat, rég el vagyok felejtve,
Meg se haltam, már el vagyok temetve.

Édesanyám, jöjjön mondjak valamit!
Gombolja ki piros lájbim elejit,
Nézze meg, hogy mi bántja a szivemet,
Elrabolták tőlem a szeretőmet.
Elrabolták, vagy az Isten elvette,
Annak adta, aki megérdemelte.