Addig menyek, míg a világ világ lesz

Rég megmondtam, kis angyalom, ne szeress,
Nincs egyebem mit a két karom keres.
Szeress olyant, kinek legyen hat ökre,
Hogy a szíved ne nyugugyék mellette!

Beizentem a szeretőm anyjának,
Ringó bőlcsőt csináltasson lányának.
Ringó bölcsőt, belévaló kis párnát,
Úgy ringassa el a kis unokáját!

Két fa között fölsütött fölsütött a holdvilág,
Megtagadott engem az édesanyám.
Ha meg biza, nem is hívott lányának,
De én azétt hívom édesanyámnak.

Jaj de bajos egy párnára feküdni,
Aki egymást igazán nem szereti.
A párnának a négy szege elszakad,
A közepe tiszta újon megmarad.

Addig menyek, míg a világ világ lesz,
Míg az égen két ragyogós lesz.
Csillagos ég, merre van az én hazám,
Merre sirat engem az édesanyám?
Dehogy sirat, rég el vagyok felejtve,
Meg sem haltam már el vagyok temetve.

Édesanyám adja ki a jussomat,
Még az éjjel kimulatom magamot.
Ej, ha pedig kimulatom magamot,
holnapután ott járok, hol akarok.
Ej, ha pedig kimulatom magamot,
holnapután ott járok, hol akarok.

Verd meg, isten, verd meg,
A szeretőm anyját.
Mé tiltotta, mé tiltotta
Tőlem el a fiát?

Ha néki fia volt,
Nékem szeretőm volt.
Hogyha neki jó kedves volt,
Nékem kedvesebb volt.

Aki a babáját
Igazán szereti,
Akármilyen setét felhő legyen,
Mégis fölkeresi.

Mer én a babámot,
Igazán szeretem.
Akármilyen setét felhő legyen,
Mégis fölkeresem.
Akármilyen setét felhő legyen,
Mégis felkeresem!