Búval terítötték az én asztalomat

Búval terítötték az én asztalomat,
Bánattal töltötték az én poharamat. Nëm hittem, örömöm hogy búra forduljon,
Fényessen kelt napom homályba boruljon.
Mert ha napkelettől napnyugatig mënjek,
Mégsë találom föl szabad életömet,
Szabad életömet, lányi örömömet.

Eddig lëjány voltam, szabad madár voltam,
Ágról-ágra nyíló rózsabimbó voltam.
De most elhërvadok, mint a fa levele,
Mikor mëgjön az ősz, lehullik a földre.
Kedves édösanyám, édös szülődajkám,
Fölnevelt kë engöm, nem tudja k=e, mire?
Jóra-ë vagy rosszra, vagy örökös búra,
Vagy örökös búra, bánatos napokra.

"Menyasszonybúcsúzó"
Hangfelvétel a gyűjtő tulajdonában.