Siralmas volt nékem

1. Siralmas volt nékem
Világra születnem,
Hogy ezeket kell szenvednem,
Melyeket nem reménylettem.

2. Tigristéjjel talán
Tartott fel vót anyám.
Jaj, ki volt az én mostohám,
Bánatát ruházta rejám.

3. Élek? Én nem tudom,
Hol esik halálom.
Óránként nőttön-nő kínom,
Jaj, hová legyek, nem tudom!

4. Pusztaságban került
Szívem búba merült.
Reménységem is már meghűlt.
Ó, anyám engem mire szült?

5. Halállal megvívnom,
Világból kimúlnom
Jobb vóna, mint itt kínlódnom,
Szokatlan dolgot tanulnom.

6. Nékem is irígyim,
Titkos ellenségim
Mérget adának barátim,
Kétszínű jóakarójim.

7. Ugyanis a jójért
Éltemben sok bú jért.
Szívemben hordám, még azért
Rossz világ nékem halált mért.

8. Siratom magamat,
Elmúlt napjajimat.
Bízom Istenre dolgomat,
Eligazgatja bajomat.

9. De csak az keserves,
Lelkemnek gyötrelmes,
Hogy bujdosom, mint Ulives,
Ki sokat járt, és lett híres.

10. Ó, napok napjai
Tengernek habjaji,
Élletemnek végóráji
Keserűségnek napjaji.

11. Bánatim újulnak,
Siralmim nem mulnak.
Könnyejim orcámon folynak,
Engem a fák is siratnak.

12. Adjon Isten sok bút,
Azon fölül bosszút,
Ki nékem szerzett háborút!
De még ő is ilyenre jut.

13. Így siratta magát,
Elhagyván világát,
Ki naponként mondja jajját,
Húron pengeti nótáját.