A bazsarózsának ; Kék ibolyát ültettem a cserépbe ; Ágas-bogas a diófa teteje

a bazsarózsának lehajlott az ága
én is ráhajlottam egy hűtlen szavára
mit ér a rózsafa piros bimbó nélkül
mit ér a szerelem igaz hűség nélkül

istenem nagy dolog ki egymást szereti
mégis a jó isten össze nem vezeti
de még nagyobb dolog ki egymást gyűlöli
mégis két vénasszony összeköszörüli

áldd meg isten áldd meg a szeretőm házát
verd meg isten verd meg a benne lakóját
azt sem mindegyiket csak az édesanyját
mért tiltotta tőlem virágszál szép lányát

kék ibolyát ültettem a pohárba
ez a legény válogat a leányba
törje ki a sej-haj válogatós nyavalya
én is voltam szeretője valaha

kék ibolya ha leszakítanálak
mit szóllanál babám ha elhagynálak
mit mondanék sej-haj ha így hozta az idő
ritka most az igaz szívű szerető

kék ibolya búra hajtja a fejét
mert a harmat nem öntözi a tövét
szállj le harmat sej-haj kék ibolya tövére
most találtam egy igaz szeretőre

ága-bogas a diófa teteje
csak egy kislányt neveltek a kedvemre
azt az egyet nem adnám a világért
az anyjának a mennybéli jussáért

az anyjának kevés mennybe a jussa
a lányának olyan édes a csókja
olyan édes nem tudom felejteni
hanem inkább jobban tudnám szeretni

ősz az idő hull a fáról a levél
megbánod te régi babám mit tettél
megbánod te jutok én még eszedbe
hogy milyen volt bús szívemnek szerelme

le van az én selyem ingem vasalva
nem vagyok én legényeknek az alja
sem eleje sem az alja nem vagyok
amér engem a szeretőm elhagyott