A Noé siralma, Régi ének

A Noé siralma, Régi ének
A lemezen a 13-23. vsz.-ot énekli.

[A szegény Noénak
Siralmas bárkája
Teremtett állatnak
Megoltalmazója.

Melynek hosszúsága
Háromszáz könyöknyi
Szélessége pedig
Volt ötven könyöknyi.

Magossága harminc
Sing volt kifaragva
A Szent Bibliában
Így vagyon meg írva.

Nem volt sohult száraz
Földkerekségében
Hol maradjon ember
Erdőben vagy mezzőben.

Mert tizenöt singgel
Volt nagyobb hegyeknél
Az özönnek vize
Így vagyon Mojzesnél.

Egyedül a vizek
Felett járó bárka
Akkor csak te valál
Oltalmazó árka.

Azért míg a vizek
Kezdének indulni
Fiainak Noé
Így kezde szóllani.

Mondván jertek ebbe
A setét bárkába
Sok üdőtől fogva
Készített ládámban.

Az égi madarak
Közül kettő kettő
Földön csúszó mászók
Közül kettő kettő.

Menjenek hozzája
Társason bak s nöstény
Hogy magvok tartassék
A széljes főd színén.

Ezekkel bémene
Noé a bárkába
Vizek indulának
Mindjárt az orrában.

Negyven éjjel és nap
A víz nevelkedék
Egy hegyről más hegyre
Bárka hányattaték.]

A vízözön tarta
Másfél száz napokig
Így bárka meg nem áll
A heted holnapig.

Akkor megnyugovék
Az heted holnapban
Egy hegyen megálla
Az Örményországban.

De ennek előtte
Noé sok sírással
Magát kesergette
Sűrű könnyhullással.

Mondván ó én édes
Kedves jó szomszédim
Velem bővelkedő
Szerelmes barátim.

Már hova lettetek
Előttem nem látlak
Hol vagytok hol vagytok
Mindenütt síratlak.

Oh ékessen szólló
Kedves szép madarak
Hol vagytok mert bűntől
Ti voltatok tiszta.

Oh te fekete föld
Szőllőtermő hegyek
Drága szép gyümölcsök
Hol mosnak a vizek.

Valjon az Istennek
Ti mit vétöttetek
Hogy többé nem lehet
Velem életetek.

Jaj oda vagyok már
Mennék s hová menjek
Sűrű könnyhullással
Szemeim megtöltek.

Mert a sok vizekben
Annyira jutottam
Hogy jóbarátimtól
Éppen megfosztattam.

Hová legyek immár
Csak sírok sóhajtok
Valjon szárazságot
Földön mikor látok.

[De megemlékezék
Noéról az Isten
S vélle együtt levő
Kedves állatokról.

Százötven nap után
Bocsáta szeleket
Hogy elapasztanák
A nagy árvizeket.

S megrekesztetének
A vizek járási
És megtiltatának
Az ég szakadási.

Tizedik holnapig
Mind apadnak vala
Az hegyek tetei
Kilátszanak vala.

A sok vizek pedig
Annyira szállának
Hogy az bárka vizen
Többé nem járhata.

A fekete hollót
Noé kibocsátá
Melj vissza nem tére
Többé őhozzája.

Az után egy fejér
Galambat bocsáta
Hogy valami jó hírt
Hozna őhozzája.

Amelj visszatére
Hamar a bárkába
Mert heljet nem talált
Az egész világban.

Hozván zöld olajfa
Ágat a szájában
Ezen örvendeze
Noé ő magában

Várván még hét napot
Ismét kibocsátá
Melj vissza nem tére
Többé ő hozzája.

Már az egy esztendő
Második holnapján
A föld megszárada
Huszonötöd napján.

Csak nyolcad magával
Noé meg marada
A nagy Úr Istennek
Dícsíretet monda

Dícsírtessél Isten
A magos mennyégben
Angyali sereggel
Mind örökké Ámen

Írta nagy oláhfalvi énekes Tanko Mihály 1888-ba november 22-én