Szászcsávási asztali, csárdás, féloláhos, szökő

Hej, búra, búra, búbánatra születtem,
Nem is édesanya nevelt fel engem.
Nem is édes, hanem egész mostoha,
Hej, azt szerettem, akit nem kellett volna.

Hej, mikor mentem a faluból kifelé,
Lányok kísértek az állomás felé.
Mindegyiknek kezet adtam sorjába,
Hej, az én babám maradt legutoljára.

Kék ibolya búra hajtja a fejét,
Mer a harmat nem öntözi a tövét.
Szállj le harmat kék ibolya tövére,
Gondolj kislány a régi szeretődre.

Sárga virág, ha leszakítanálak,
Mit mondanál babám, ha elhagynálak?
Azt mondanám, verjen meg a teremtő,
Mert nem voltál soha igaz szerető.

Királyfalvi nagy hegy alatt,
Királyfalvi nagy hegy alatt,
Folyik a szerelempatak,
Folyik a szerelempatak.

Aki abból vizet iszik,
Aki abból vizet iszik,
A babájától elbúcsúzik,
A babájától elbúcsúzik.

Én is abból vizet ittam,
Én is abból vizet ittam,
A babámtól elbúcsúztam,
A babámtól elbúcsúztam.

Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp babám esik rája galambom,
Annyi áldás szálljon rája

Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer babám azt üzeni galambom,
Mindnyájunknak el kell menni.