Szalóki Ágié

Virág ökröm kiverettem a rétre,
Elverettem a harmatot előle.
Nem hallom a virág ökröm kolompját,
Az én babám mással éli világát.

Árva, árva, olyan árva nincs, mint én,
S aki olyan igazán sírjon, mint én.
Sírok biz én siratom a lányságom,
Mindig sírok, míg élek e világon.

Volt énnékem édesanyám, de már nincs,
Mer elvitte a tavaszi nagy árvíz.
Három hete, mióta mind halászom,
Könnyeimtől még a vizet se látom.